Míg korábban voltak, akik arról beszéltek, hogy a kormány tönkretette a bankrendszert, ahhoz képest "a bankrendszer nyereségmutatók alapján is jó állapotban van” jelentette ki a nemzetgazdasági miniszter. Még azt is hozzáfűzte, reméli, hogy a most már nyereségessé vált bankok hitelezni fogják a gazdaságot.

Alig telt el egy nap, máris kiderült, hogy a hír majdnem igaz, a valóság azonban egészen más. A nyereséges kereskedelmi bankok összes, 62 milliárd forintos nyereségének zöme, 59 milliárd nem a hazai piacon keletkezett, azt külföldi leánybankjaik hozták össze számukra. Hazai tevékenységükkel a magyarországi, nyereséges bankok összesen 3 milliárd forintot kerestek, miközben többségben levő, veszteséges társaik 112 milliárd forintos veszteséggel zárták az évet. Úgy tűnik a kormány a bankszektorban már megoldotta a nonprofit működést.

A bankok persze csak a tulajdonosuk számára nem fizetnek osztalékot. Az állam változatlanul fejőstehénnek nézi őket, ágazati különadók, tranzakciós illetékek formájában többszáz milliárdos nagyságrendben nyúlja le a bankokat. Ezt a terhet viszont valójában a magyar polgárok kapták a nyakukba, a bődületes összeget mi mindannyian fizetjük az egyre emelkedő banki szolgáltatási díjak formájában.

Aztán itt van a Varga miniszter úr által reklamált hitelezés ügye. Ha lenne is a hazai bankoknak kihelyezhető forrásuk, és bőkezűen hiteleznének, valójában nincs kinek. Az unortodox gazdaságpolitika következtében fogyókúrára fogott hazai vállalkozások nem igazán tolongnak a hitelekért. Olyannyira nem, hogy az MNB támogatásával 2,5 %-os kamattal kínált hitelekre sincs elég jelentkező. Az akció első üteme még azért volt sikeres, mert a támogatott hitelt fel lehetett használni a korábban felvett, magas kamatozású, főként devizaalapú hitelek kiváltására. Ezt azonban már korlátozták.

A kivéreztetett, a túlélésért küzdő kis- és középvállalkozások perspektíva hiányában nem akarnak és nem is tudnak bevállalni mégoly kedvező kamatozású hiteleket sem. Hogy aztán hogyan lesz ebből gazdasági fellendülés? A kormánynak láthatóan halvány elképzelése sincs róla. A szekeret egyelőre húzzák a főként exportra termelő multinacionális vállalatok, de az olyannyira vágyott munkahelyek nagy számban a kisvállalati szektorban jöhetnének létre.

Egy jelentős hitelfelvevő azért ma is van a piacon. Ez a Magyar Állam. Minden szabad forrást képes elnyelni. Meg is látszik az eredménye, az államadósság immár 2000 milliárd forinttal több, mint 2010-ben. És ezt úgy sikerült összehozniuk, hogy eközben a magánnyugdíj-pénztári magtakarítások majd 3000 milliárd forintos összegét is adósságtörlesztésre használták. A Fidesz-kormány tehát időarányosan magasabb összegű adósságot halmozott fel, mint szocialista elődje. Igaz, a szlogen is erről szól: Magyarország jobban teljesít! Az adósság növelésében is.

A rendszerváltáskor közmegegyezéssel létrehozott alkotmányt leváltó, egyeztetés nélkül bevezetett alaptörvényünk gyakorlatilag kiírja Magyarország történelemből az 1944. március 19. és 1990. május 2. közötti időszakot. Ehhez képest kissé furcsa, hogy az Orbán Viktor és Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin által nemrég ellenjegyzett kormányközi egyezmény a következő mondattal kezdődik:

„Magyarország kormánya és az Oroszországi Föderáció kormánya, … megállapítva a Magyar Népköztársaság Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége közötti, a Magyar Népköztársaság területén létesítendő atomerőmű építése során folytatandó együttműködésről szóló, 1966. december 28-án kelt Egyezmény sikeres végrehajtását, …”

Vajon mi késztette a megállapodást előkészítőket arra, hogy egy 2014-ben létrehozott szerződést a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány által fél évszázada kötött egyezmény méltatásával kezdjenek? És vajon mi késztette a magyar miniszterelnököt arra, hogy az általa megtagadott történelmi időszak kormányának méltatását rögzítő mondatok ellenjegyzésével azt legitimálja? Ki tudja?

Úgy tűnik, Orbánnak nagyon fontos ez a „projekt”, ennek kedvéért még - a valószínűleg az orosz fél által kért mondat elfogadásával - ezt is megteszi. Mint ahogy megteszi azt, hogy úgy vállal kötelezettséget a megvalósításra, hogy ismeretlen a bekerülési költség és a megtérülés. Elegendő számára az ígéret, hogy:

„A Felek minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy a Megvalósítási Megállapodások szerinti ellenérték olyan módon kerüljön megállapításra, amely lehetővé teszi, hogy a villamos áram-termelésre vonatkozó árak kereskedelmi szempontból hosszú távon versenyképesek és egyúttal az Orosz Kijelölt Szervezet számára elfogadhatóak legyenek „

Valószínűleg mindezek megérik Orbán számára, hiszen különösebb hitelezői „okvetetlenkedés” nélkül óriáshitelhez jut – nem tudni ugyan milyen kamatokkal, de ez számára másodlagos. Megéri neki, hogy a szerződésekkel kapcsolatos bármely anyagot a szerződésre hivatkozva évtizedekre titkosítani lehessen. Megéri neki, hogy az orosz állami fővállalkozó alvállalkozója szabadon választhassa ki további alvállalkozóit - akár a magyar kontingens terhére is - vélhetőleg a magyar fél által sugalmazott körből.

Ez az üzlet tehát minden bizonnyal megfelel Orbán és a mögötte álló üzleti körök érdekeinek. Számukra a projekt gigantikus megrendeléseket és nagy hasznot kínál, függetlenül attól, hogy a magyar adófizetőknek ez mibe fog kerülni, és megtérül-e valaha is, valóban szolgálja-e az ország érdekeit. Így ennek megvalósításáért hajlandó - legalábbis szavakban - továbbmenni a kádári úton.

Legnagyobb sajnálatomra a bíróság az emberek helyett a bankok oldalára állt – kommentálta Rogán, a Fidesz frakcióvezetője a Kúriának a devizahitelek érvényességéről hozott döntését. A frakcióvezető elfeledkezik arról, hogy a bíróság nem együtt érző szimpatizáns, nem drukker, hanem a jog, az igazság letéteményese. Egy döntésnél senki mellé „nem áll oda”, azt kell mérlegelje, hogy egy ügy, egy eljárás, egy folyamat Magyarország jogrendje, törvényei szerint megfelelő-e. Még akkor is, ha úgy próbál a Fidesz a dolgon fogást keresni, hogy a bankok magatartása a jó erkölcsbe ütközik. Ha a döntésben ennek ellenére Rogán úr hibát talál, az esetleg a törvényeinkben, talán éppen abban a törvényhozási gyakorlatban keresendő, melyre a Fidesz olyan büszke.

Mert ezen a téren Magyarország valóban jobban teljesít. Már ami a mennyiséget és a gyorsaságot illeti. Soha ennyi törvényt, vagy módosítást nem fogadott még el az országgyűlés, mint a jelenlegi kétharmados törvénygyár. Ráadásul soha nem látott gyorsasággal. Gondoljunk csak az alaptörvény, más, európai országokban elképzelhetetlen és elfogadhatatlan tempójú keresztülverésére. Látszik is a minőségi munka eredménye. Az örökkévalóságnak szánt, „gránitba vésett” alkotmány szűk két éven belül immár az ötödik módosítását szenvedte el a minap. Gondoljunk a számtalan, „mezei” képviselő által mindenféle egyeztetés, társadalmi vita nélkül beterjesztett törvényre, melyeknél sokszor a jogrendszerrel való legelemibb összehangolás sem történik meg. Ennek legutóbbi díszpéldánya a szerencsejátékokról és a Fejlesztési Bankról szóló törvények módosítása, amelyet a beterjesztéstől számított negyedik napon már ki is hirdettek. Eközben az egyéni képviselői indítványt tárgysorozatba vették, a bizottságok megtárgyalták, plenáris ülésen lefolytatták az általános és részletes vitát, döntöttek a módosító javaslatokról, majd az előterjesztésről. A szavazást követően megküldték a köztársasági elnöknek, aki ellenjegyezte a két törvény módosítását, beszerkesztették a közlönybe, a közlönyt kinyomtatták és kiadták. Mindezt négy naptári napon belül.

Kétségtelen, hogy a devizahitelesek többsége (is) meglehetősen reménytelen helyzetben van, és megoldást kellene találni számukra. Egyre reménytelenebb helyzetükért viszont éppen a Fidesz felelős. Soha ilyen hosszasan, ilyen gyenge még nem volt a forint, mint az elmúlt három évben. És a növekvő árfolyam egyre nagyobb terheket jelent a devizahitelesek számára. Milyen árfolyamokon is vették fel a hitelt a legtöbben? Egy euróért akkoriban 255-265 forintot, egy svájci frankért 160-170 forintot kellett fizetni. Most 300, illetve 240 forintba kerülnek ezen devizák. A svájci valuta erősödésében persze más okok is szerepet játszanak, de az euróval szembeni gyengeség egyértelműen az Orbáni gazdaságpolitika „sikere”. Igaza volt Orbánnak, mikor még ellenzékben kijelentette: gyenge országnak, gyenge kormánynak gyenge a valutája. Pedig az akkori árfolyam sokkal jobb volt, mint a mai. Viszont ma Magyarország jobban teljesít. Hogy miben is? Az nagy kérdés.

A Fidesz devizahitelesekkel szemben elkövetett másik nagy bűne, hogy a rögzített árfolyamon történő végtörlesztéssel elpocsékolta, a gazdagoknak juttatta azt a pénzt, amely a rászorulóknak menekülést jelenthetett volna. A bankoktól elvett, a tehetőseknek odaajándékozott mintegy 370 milliárd forinttal igen sok bajba került családot lehetett volna megsegíteni. Ebből 100-150 ezer devizahiteles számára lehetett volna megőrizni szinte az eredeti törlesztési kondíciókat. De ezt a pénzt jórészt azok kapták, akik megtakarításaikból, esetleg családi segítséggel egy összegben ki tudták fizetni adósságukat. Rogánnak azt sem lenne szabad elfelejtenie, hogy ő maga és frakcióbeli helyettese, is részesült ebből a törvényileg meghatározott „jutalomból”, melyről az Origó akkori írása is tudósított. Hiába javasolták a szocialista képviselők, hogy a támogatott végtörlesztésből országgyűlési képviselő ne részesülhessen, a törvény megszavazásakor Rogánék nem gondoltak a jó erkölcsre, a saját érdek erősebbnek bizonyult.

De Rogán úr mindezekre nem emlékszik. Most sajnálkozva szétteszi a karját, mi, kérem mindent megpróbáltunk, mi az emberek oldalán állunk, csak azok a csúnya bíróságok, meg a bankok. Akitől persze volt mit elvenni. Most viszont, a sokadik bőr lehúzását követően már a bankok is az életben maradásért küzdenek. Mert minden jótéteményt, amivel a pénzügyi területen a jobbanteljesít kormány dicsekszik, az ő rovásukra oldja meg. A tranzakciós illetékek bankokra történő kivetését követően a bankok persze áthárították a számlatulajdonosokra (kormány szerint) átháríthatatlan terheket, ezért most törvényileg biztosítják számunkra az ingyenes készpénzfelvétel lehetőségét havi 150ezer forintig. De nehogy azt higgyék, hogy ez most a bankoknak semmibe sem fog kerülni. A készpénzautomaták fenntartásának és működtetésének költségei mellett változatlanul meg kell fizetniük az állam számára a tranzakciós illetéket, a felvett készpénz 6 ezrelékét. Tipikusan a máséval a csalánt esete. Csak ne csodálkozzunk, ha esetleg mégis drágulnak a banki szolgáltatások díjai!

Tegnap az előrelátó kétharmad ismét megszavazta a demokrácia egyértelmű alapjogainak további kurtítását. Előrelátóan, hiszen az általa korábban kiforgatott választójogi törvény kedvezményezettjeként, a közszolgálati média egyedüli bitorlójaként jó eséllyel számíthat a 2014. évi választások „megnyerésére”. És mint a hatalom jövőbeni birtokosa már jó előre gondoskodik arról, hogy a jelenleginél is jobban bekorlátozza a parlamenti ellenzék mozgásterét, befogja a száját.

Mert jóval többről van szó az országgyűlés házszabályának tegnapi átszabásában, mint Kövér Lacika homokozóbeli pasáskodásáról. Az legfeljebb mulatságos, hogy ezentúl majd felpattanva üdvözlik a honatyák a terembe lépő házelnököt, bár a képviselők vigyázz, házelnöknek tisztelegj! felszólítás még nem hangzik majd el. Az viszont már korántsem vicces, hogy korlátozzák a képviselők megszólalásának jogát. Azt a jogot, amely egy demokrácia minden polgárát, így a képviselőket is megilleti.

Mert ez a szabadság nem csak a kimondott, hanem a leírt, mi több, egy táblára felírt és felmutatott gondolatra is vonatkozik. Ha ezt tiltják, ugyanígy tiltható bármely közterületi demonstráció kellékéül szolgáló tábla, molinó felmutatása. Vajon a Házszabály logikus továbbgondolásaként ezek használata is tiltott vagy előzetes engedélyhez kötött lesz egy tüntetésen? Kétségtelen, hogy az eszköz, aminek használatát előzetes engedélyhez kötik, amelyet természetesen a parlamenti többség fog elbírálni, igen hatásos. Az ülésekre figyelő nézők többsége képtelen a vég nélküli szóáradatot teljes figyelemmel követni, de egy frappáns felirat vonzza a tekintetet, megragad a nézőben, megragadja a tudósítók figyelmét is. Ezért veszélyes a kormánypártra, tehát be kell tiltani.

Együgyű és átlátszó indok az országgyűlés „méltóságának megőrzésére” hivatkozni. Főként, hogy az országgyűlésben következmény nélkül lehet zsidózni, cigányozni, képviselőtársakat, főként hölgyeket emberi méltóságukban megsérteni, még ha burkoltan is – lehülyézni. Egyébként a parlament méltósága kifejezés kísértetiesen a pártállami időket idézi. Ahol évente két alkalommal pár napra egybegyűltek az állampárti képviselők és ünnepélyes keretek közötti színielőadásban - méltósággal eljátszották a demokráciát.

Egy demokratikus állam parlamentje egyáltalán nem szentély, nem méltósággal pompázó testület, hanem munkahely, műhely, ahol az ország működésének szabályai készülnek. Ezt az intézményt a kétharmadnak eddigi tobzódása eredményeként sikerült hitelesítő bélyegzővé silányítania már azzal is, hogy megszüntetett a társadalommal való minden előzetes konzultációt, nem beszélve a törvények jóváhagyási folyamatáról. De úgy tűnik ez sem elég. A Fidesz az ellenvéleményt, egyáltalán a gondolkodást szeretné száműzni az országgyűlés falai közül, hogy ott kizárólag a Hazafias (nemzeti együttműködés rendszerén alapuló) Népfront uralkodjék.

Naív az a remény, hogy ezt az Alkotmánybíróság mégsem fogja hagyni?

Úgy szeretem, mikor az egyik párt megmondja a másikról, mit fog az csinálni, ha hatalomra kerül. A Fidesz szóvivői egyenesen nagymesterek ebben. A közelgő választás előtt sokkal többet beszélnek az ellenfelek által „tervezett” szörnyűségekről, viszont sokkal kevesebbet mondanak a saját programjukról. Így volt ez 2010-ben is, mikor a Fidesz egy szót sem ejtett arról, hogy új alkotmány bevezetését tervezi, sőt kifejezetten tagadták a párt vezetői, hogy ilyen tervet dédelgetnének magukban.

A szóvivők sokaságából most Zsigó úr öltött nyelvet a baloldali ellenzékre, magabiztosan kijelentve, hogy a baloldal hatalomra kerülése esetén az emberek semmiféle állami gondoskodásra nem számíthatnának, ha elérnék a nyugdíjas kort. Szó szerint azt mondta: "se nyugdíj, se nyugdíjemelés nem lenne, ha a baloldalon múlna”. Ráadásul "sokaknak a végkimerülésig kellene gürcölniük” hogy valahogyan eltengődjenek.

Úgy tűnik, a tiszavirág tovább él, mint a szóvivői emlékezet. Vagy egyszerűen csak nem akar a szóvivő úr emlékezni arra, hogy éppen a Fidesz sodorta teljes bizonytalanságba a jövő és talán napjaink nyugdíjasait is azzal, hogy államosította és elszórta az emberek magánnyugdíj-pénztárakban felhalmozott vagyonát. Ahogyan arra sem, hogy megígérték a megtakarítások egyéni számlákra való átvezetését. Az eltelt három év alatt ebben az ügyben semmi nem történt, és már mi is beletörődhetünk és elfelejthetjük a dolgot.

Ha már a szóvivői emlékezetről beszélünk, vajon mond-e még valamit Zsigó úrnak a „tíz év alatt egymillió új munkahely” létesítése, amit a Fidesz 2010-ben talán egyedüli konkrét ígéretként hangoztatott. Mert a tízből már csaknem négy év eltelt. És hol tartunk a programban megvalósult új munkahelyekkel? Lesújtó a kép. Ha a közmunkások patyomkin-munkahelyeit nem számoljuk, és nem számítjuk bele a foglalkoztatottak létszámába a külföldre ingázó honfitársainkat, történetesen mínuszban vagyunk.

Vagy talán a Fidesz egymillió közmunkahelyre gondolt? Eddigi gazdaságpolitikáját elnézve, nem lennék meglepve,

Nem erről kellene inkább beszélni, Zsigó úr?