Tegnap az előrelátó kétharmad ismét megszavazta a demokrácia egyértelmű alapjogainak további kurtítását. Előrelátóan, hiszen az általa korábban kiforgatott választójogi törvény kedvezményezettjeként, a közszolgálati média egyedüli bitorlójaként jó eséllyel számíthat a 2014. évi választások „megnyerésére”. És mint a hatalom jövőbeni birtokosa már jó előre gondoskodik arról, hogy a jelenleginél is jobban bekorlátozza a parlamenti ellenzék mozgásterét, befogja a száját.

Mert jóval többről van szó az országgyűlés házszabályának tegnapi átszabásában, mint Kövér Lacika homokozóbeli pasáskodásáról. Az legfeljebb mulatságos, hogy ezentúl majd felpattanva üdvözlik a honatyák a terembe lépő házelnököt, bár a képviselők vigyázz, házelnöknek tisztelegj! felszólítás még nem hangzik majd el. Az viszont már korántsem vicces, hogy korlátozzák a képviselők megszólalásának jogát. Azt a jogot, amely egy demokrácia minden polgárát, így a képviselőket is megilleti.

Mert ez a szabadság nem csak a kimondott, hanem a leírt, mi több, egy táblára felírt és felmutatott gondolatra is vonatkozik. Ha ezt tiltják, ugyanígy tiltható bármely közterületi demonstráció kellékéül szolgáló tábla, molinó felmutatása. Vajon a Házszabály logikus továbbgondolásaként ezek használata is tiltott vagy előzetes engedélyhez kötött lesz egy tüntetésen? Kétségtelen, hogy az eszköz, aminek használatát előzetes engedélyhez kötik, amelyet természetesen a parlamenti többség fog elbírálni, igen hatásos. Az ülésekre figyelő nézők többsége képtelen a vég nélküli szóáradatot teljes figyelemmel követni, de egy frappáns felirat vonzza a tekintetet, megragad a nézőben, megragadja a tudósítók figyelmét is. Ezért veszélyes a kormánypártra, tehát be kell tiltani.

Együgyű és átlátszó indok az országgyűlés „méltóságának megőrzésére” hivatkozni. Főként, hogy az országgyűlésben következmény nélkül lehet zsidózni, cigányozni, képviselőtársakat, főként hölgyeket emberi méltóságukban megsérteni, még ha burkoltan is – lehülyézni. Egyébként a parlament méltósága kifejezés kísértetiesen a pártállami időket idézi. Ahol évente két alkalommal pár napra egybegyűltek az állampárti képviselők és ünnepélyes keretek közötti színielőadásban - méltósággal eljátszották a demokráciát.

Egy demokratikus állam parlamentje egyáltalán nem szentély, nem méltósággal pompázó testület, hanem munkahely, műhely, ahol az ország működésének szabályai készülnek. Ezt az intézményt a kétharmadnak eddigi tobzódása eredményeként sikerült hitelesítő bélyegzővé silányítania már azzal is, hogy megszüntetett a társadalommal való minden előzetes konzultációt, nem beszélve a törvények jóváhagyási folyamatáról. De úgy tűnik ez sem elég. A Fidesz az ellenvéleményt, egyáltalán a gondolkodást szeretné száműzni az országgyűlés falai közül, hogy ott kizárólag a Hazafias (nemzeti együttműködés rendszerén alapuló) Népfront uralkodjék.

Naív az a remény, hogy ezt az Alkotmánybíróság mégsem fogja hagyni?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.